Futómese 94. rész: Sárkánydiéta

Szeles napjaink vannak. Az Északnyugati Szél boszorkánya nagyon unatkozhat a karanténban, mert állandóan kiszökik és a Duna-parton kavarja a szelet. Szélboszi kezd immunis lenni a szélkavarásra, de azért egy-két cifrább károkodást elenged, amikor a port, bogarat, száraz szotyihéjat a szemébe fújja a tetves szemétláda.

A hegyi ösvények nem olyan viharosak szerencsére, arrafelé nem nagyon mer jönni a Banya, mert a seprűje egy ősrégi, szakadt CIROK Fury GT, ami egy jó darab volt valamikor a hippikorszak idején, de mára eljárt felette az idő, nincs rajta radar és fél a vén csoroszlya, hogy fennakad egy fán. Boszi viszont szereti a hegyi ösvényeket, egyrészt mert nem a seprűjével jár arrafelé, másrészt mert mostanában ott a leggyérebb a humán előfordulás, harmadrészt bizonyosságra lelt a múlt héten, hogy arrafelé lehet a híres nevezetes átjáró. Mostanra már nemcsak Széltündérnek vált fontossá megtalálni a párhuzamos valóságok közötti hidat, hanem Boszinak is, mivel az itteni valóság kezd kicsit nyomasztóvá válni. Arra gondolt, jó lenne néha átszaladni valahová, ahol még látszik az emberek szája és mosolyognak is vele. Másik indoka, hogy nagy a kockázata, hogy kiderülhet róla a külvilág számára is, hogy ő egy boszorkány. Idén a karantén segített rájönni egy új módszerre, amivel igazolható, hogy valaki tuti boszi. Az ezerötszázas évek táján még a vízbe kellett dobálni a gyanús személyt, aztán ha a víz felszínén maradt, akkor bebizonyosodott, hogy boszorkány és elégették, ha elsüllyedt, akkor nem volt az, de sajna megfulladt. Tűz vagy víz, de megölte valami az biztos. Az igazi boszorkányt egyébként nem lehetett elkapni, mert hollóvá változott és huss. Biztos nem engedte, hogy vízbe dobálgassák, meg méricskéljék. Nem volt hülye. Na, de a lényeg, hogy most már elegendő, ha kiderül, hogy valaki a karantén alatt egy kilót se hízott, akkor vitathatatlan, hogy boszorkány.

– Lebuktál, Boszi! – nevetett Kiskirálylány, amikor meglátogatta a héten.

– Ja, a végén még megégetnek – puffogott – Te nem is vagy boszorkány, mégsem híztál, pedig örökös karanténban vagy!

– Pedig már annak is örülnék, legalább valamiben változna a külsőm – sóhajtott – fel tudod fogni, Boszi? Negyvennyolc éve ebben a szerelésben, frizurával! De mitől híznék? Senki nem hoz nekem enni. Sajnos nem vagyok semmiféle isten szobor, hogy vér nélküli áldozatként akár egy kakaós csigát tennének a lábamhoz.

A karantén okozta egész napos kajakitettség viszont valós probléma. Ezért Széltündér is elkezdte elemezni, hogy miért eszik többet az ember fia, lánya, boszorkánya, tündére, sárkánya, ha egész nap otthon van. A fekete párducot nem véletlenül hagytam ki. Gazella-snack általában nincs otthon, neki könnyű. A többieknek viszont ellent kell állni a pogácsának, ropinak, túró rudinak, cabanossi kolbásznak, kihűlt, másnapos bolognai spagettinek és még sorolhatnám. Pedig a fúziós konyha jó ötlet volt, de a nasizást nem kalkulálták be. A túlsúly probléma így megjelent a Szél lányoknál is. Na nem Boszinál és Széltündérnél, mert ők futkároznak meg táncolgatnak. Nem is a tündéreknél, mert ők vegetáriánusok és felfalhatnak két kiló uborkát, akkor se híznak tőle. A sárkányokkal van baj. Alapból nagyok és bár preferálnak ezt-azt, de egyébként mindenevők. Egész nap elnasiznának, ha hagyná őket az ember.

Boszi futkározás közben valamilyen rendszeren gondolkodott, amivel kordában lehetne tartani a sárkányok étkezését. Bár, ha jobban belegondol, még jó, hogy nem királylányt esznek. Ez is mekkora hülyeség, gigantikus barom volt, aki kitalálta. A sárkányoknak eszébe nem jut egy királylányt szőröstül-bőröstül-ruhástul felzabálni, amikor beszélgetni is tudnak vele. Ehelyett orgonacsokrot, zserbót, pogácsát és egyéb teljesen normális dolgokat esznek. Kivéve Mei-nüt. Mert ő tofut eszik. Az egzotikus állatokkal, mint egy kínai sárkány, mindig baj van.

Boszi futott hát tovább, napra nap, még egy jótékonyságost is és elengedte a kaja-dolgot. Előbb-utóbb csak kikerülnek a karanténból és akkor majd elviszi a sárkányokat reptetni és szépen visszafogynak.

Mert minden jó, ha van terv, ami végrehajtható.