Futómese 85. rész: Mivel telnek a téli esték?

Szélboszorka nagyon nem elégedett az Időjárás Felelős Társasággal. Ocsmány, nyálkás, büdös, ködös szürke reggelek. A Szél lányok komoly futásfüggősége vitathatatlan, de ebben az időben futni indulni nem olyan, mint amikor a napsütés már kora reggel csiklandozza az arcodat és alig várod, hogy beleugorj a futócipődbe és az egész testedet odakínáld a napfénynek. Nem, ezek a napok nem erről szólnak. Hatalmas erőket kell megmozgatnia Boszinak, hogy képzeletben már az indulás előtt érezze a futás eufóriáját és kicibálja magát a Ménesiig. Hál'Istennek ott már átveszi az irányítást valami más, valami ismerős jó érzés, ahogyan a bal és a jobb láb váltogatja egymást tempósan és indulhat a buli. Hirtelen még a köd is szép lesz, ahogyan átragyog rajta a reggeli lámpafény.

Ha pedig kénytelen a boszorkány lánya este menni futni, hát istenem, azt is ki kell bírni. Szerencsére amikor már kardok, tőrök és egyéb szúró- és vágó fegyverek egész arzenálja lebeg a szeme előtt, amivel az utcán lézengőket szétvágja, felkoncolja, miszlikbe aprítja, addigra odaér a Kiskirálylányhoz, aki, ha csak pár mondatot is váltanak, mindig megnyugtatja.

- Hogy vagy Boszi? - kérdezte csütörtökön a bronzlány - hogyhogy este futsz?

- Hajnalok hajnalán már az ofiszban kellett lennem. Az a helyzet csajszi, hogy nagyon sok a meló. S a hozzáállásommal is volt baj eddig. A tesóm tündérlelke hat rám is és emiatt eddig nem voltam eléggé határozott és mások helyett is én csináltam meg egy csomó mindent - panaszolta Szélboszorka - de most bekeményítettem. Eddig próbálkoztam elegáns és kedves módon feladatot kiadni. "Légyszíves készítsd el...", szart se ér. "Arra kérnélek, hogy ...", rám se bagóznak. Akkor átváltottam, direkt módba. "Ezt meg azt csináld meg...". Erre meg felháborodtak és csak azért se csinálták meg. De most végre, így futás közben, megtaláltam a megoldást. "Megcsinálod határidő előtt két nappal vagy meghalsz!". Ennyi, ez jó lesz. S nem érdekel Tündibündi rinyálása. Majd átküldöm a rendelőjébe, akinek valami baja lesz ettől.

Boszi elköszönt barátnőjétől és futott tovább miközben gondolkodott tovább. Szar idő, sok munka. S fáradtság is van. Tél végi vagy mifene. A definíció mindegy, nehéz felkelni, nehéz ébren maradni, nehéz néha oldalra fordulni vagy akár a kisujjadat megmozdítani. Ráadásul a lányok rákattantak valami sorozatra, amit Zelmával együtt lenyűgözve bámulnak. Kardos, szexes, történelmi és még egy kicsit sci-fi is és egy vörös hajú csodaférfi is van benne, akinek olyan a teste, hogy a testépítők sírva, zokogva tépik a párnájukat és verik a fejüket a falba, amikor meglátják. Ráadásul a lelke meg olyan, mint egy angyalé. Igazi nyálas, romantikus tündérmese és a valóságban ilyennel soha, de soha nem találkozhatsz. Jogos. De ködös, borongós estéken talán megbocsátható, ha nem a "Mágnesesen összetartott plazmában fellépő hullámok és turbulens transzport: kulcs a fúziós energiatermeléshez" című akadémiai székfoglaló előadást hallgatják a lányok és sárkányok a Hegyen. Ráadásul, a sorozat történetének az alapját az adja, hogy mágikus kövek, mint időkapu működnek és a főszereplők jönnek-mennek az időben a köveken keresztül. S itt rögtön kiderült, hogy nem lehet csak úgy jönni-menni a térben és időben. Nem elég, ha az ember csak nekidől egy lepusztult kocsmaajtónak a Budai Vár aljában és hipp-hopp máris a tizenötödik században van, Mátyás király udvarában és az orra előtt forgatják az ökröt a nyárson. Ez nem ilyen egyszerű. Kell minimum varázsige és valami varázstárgy.

Konfuciusz ugyan állítja, hogy nála nem volt semmilyen varázstárgy és ő nem mondott semmilyen varázsigét se, csak kurva erősen gondolt a zserbóra és ennyi, átcsúszott. De lehet, hogy a sárkányoknál ez másképp működik. Ők már önmagukban eléggé varázslatosak.

Széltündér varázsigéket alkot. Ő verseknek nevezi ezeket. Boszi meg varázstárgyakat keres, és elő is került egy-két ígéretes tárgy a mama hagyatékából. Pár vicces cucc, levelek és egy napló is. Na jó, a napló kicsit túlzás, mert főleg receptek vannak benne, bár a csülkös túrós tészta eredeti páclével lecsorgatott receptje nem keveset ér. Ezenkívül összegzések mamától a heti fogyasztásról és bevásárolandóról, megmentett állatokról. S még imák, feljegyzések meglepő történésekről a környéken, amelyeket szándékában áll megvizsgálni, különböző főzetekés és még rengeteg minden, köztük a Szél lányok születésére vonatkozó bejegyzés, a kórházi egyenfotóval, amin a két lány teljesen megkülönböztethetetlen. S nem hallgathatom el, Mama kis betűivel beírt kommentjét sem a neves születési eseményhez: "Megint lányok". Hát ennyi.

De legalább a sorozatnézés felváltva a nagyi avittas blogjának olvasásával hoz egy kis örömet még ezeken a szomorkás téli estéken is.

Mert mindig mondom, minden jó, ha van olvasnivaló.