Futómese 71. rész: Az ellopott bicikli

Pedig már minden olyan rendben lévőnek tűnt. Vasárnap reggel Széltündér indult futni. Csak egy szokásos Kiskirálylányos kört tervezett, mert ebédre voltak hivatalosak és még a sárkányokat is rá kellett bírni a fürdésre, mert Vidát a vízi sárkányt kivéve a többiek nem rajongtak a vízért, pláne nem a habos vízért. A Hőség viszont a napokban nem viccelt és az izzadtság sem. Mosdatlanul és büdösen pedig nem lehet vendégségbe menni.

A várost elöntő forróság nem gátolta meg a turistákat, hogy már kora reggel megtöltsék a hidakat. Az esernyőket napernyőként használták és a Lánchíd úgy nézett ki, mintha a japán cseresznyefa-virágzás ünnepségen lennénk. Az Erzsébet híd alatt egy alkalmi mosoda létesült és két bot között lebegtette a szellő a kimosott alsógatyákat és necctrikót. Vidámság és futás. Széltündér nagyon boldognak érezte magát. S a jóérzés csak fokozódott a vasárnap folyamán. A sárkányoknak visszafogott parfüm illata lett, amely a vendégség idején még kitartott. Estére már átütött az izzadság és az elszívott gyógynövényes pipa füstjével elegyedve visszahozta a már jól megszokott otthon szagot, de még ez is jóleső érzéssel töltötte el a lányokat. A hab a tortán a pár nap szabadság, hétfőtől kezdődően.

A szép napok és egy békés éjszaka után pedig kitört a botrány.

Széltündér biciklijét ellopták a kamerával őrzött bringa tárolóból. Szétfeszítve a tároló és a biciklinek hűlt helye. Szegény Tündibündi hétfő reggelre még bevállalt egy terápiás ülést és oda indult volna a bringával, de csak a hűlt helyét találta. Boszi dühöngött, Széltündér sírt. A kameráról meg kiderült, hogy csak kamu. Nem vesz fel semmit.

A sárkányok elrepültek tizenkét irányba, hogy hátha megtalálják. Vinki is csatlakozott, de nem sikerült megtalálni sehol. Pedig úgy repkedtek mindenfelé a sárkányok, hogy még láthatatlan szárnyukkal is sikerült legalább egy kis szelet kavarniuk ebbe a nagy hőségbe.

Annyi infót sikerült beszerezni, hogy nem a fekete mágia tevékenykedett, hanem valami mocskok kiszúrták, hogy a kertben van egy-két jó bicaj és éjjel eljöttek érte. Ennyi.

- Na, én most mondok egy-két átkot arra a rohadékra, aki ellopta a bicajod, Tündibündi! - fakadt ki a dühös Boszi.

- Ne tedd, tudod, hogy nem szabad átkot mondani! - kérte Széltündér.

- Szalonképeset sem? Nem durvát, csak olyan finomat és nőieset? Mint például "Romoljon meg az összes eltett lekvárja", "Költözzön a szomszédjába egy hegedűművész", "Akadjon be a cipzár a szőrébe" meg ilyesmik. Nem? - próbálkozott Szélboszorka.

Széltündér csak nemet intett a fejével, a sárkányok meg sóhajtoztak.

- Legyen egy foga és az is fájjon! - Szélboszorka azért egy apró nagyon is szalonképes átkot elmotyogott titokban a fürdőszobában.

Mert minden jó, ha az átok találó.