Futómese 45. rész: Húsvét sárkányokkal
- Megyünk Egerbe Húsvétolni! - nyitott ajtót széles mosollyal Zelma, amikor Szélboszorka hazaérkezett az ofiszból.
- Megyünk??? - Szélboszorka indokolatlannak érezte a többes szám első személyt Zelma részéről, azért Széltündér felé nézett kérdőn.
- Anyát kérdezd - húzgálta a vállát Széltündér.
- Anyát? Csak azt ne mondd, Tündibündi, hogy anyának elmondtad, hogy tizenkét sárkánnyal, egy fekete párduccal és egy házitündérré átképződött erdőtündével lakunk együtt és Ő pedig meghívta őket sonkavacsorára. Na ne, ez kész beszarás - nézett Szélboszorka elképedve a testvérére.
- Hát nem pont ez történt. Anya telefonált és itt egy-két lakótársunknak igencsak kifinomult hallása van és főleg a sonka, torma, libamáj és rántott hús varázsszavakra. Drága Boszim, nincs az a Könyörületes Teremtő, aki ezek után itthon tudja őket tartani.
Hát így történt, hogy akinek volt szárnya, az repülve, akinek meg nem volt, az Szélboszorka hivatali gépjárművébe bezsúfolódva leutaztak a lányok szülővárosába.
A Szél lányok anyukája harcedzett boszorkánymama volt abból a jófajtából, aki melegvizes borogatással gyógyított torokfájást egy nap alatt, olyan mákos rétest tud, hogy Ördög is bemegy még a templomba is érte, s ha megmasszírozza a fájós lábad, a fájdalom pillanatok alatt elillan. Jó embert, rossz embert messziről megérez és ha sáros cipővel bemész a szőnyegre, akkor előkapja az 1960-as évjáratú oldtimer Dodge Vipera GTS söprűjét és jól megjáratja a hátsódon, ha már repülni nem mer vele. S hagymás krumplisalátát sem érdemes lopni a frigóból, mert három méterről megérzi rajtad a hagymaszagot.
Most se tellett két másodpercbe sem és kiszagolta a sárkányokat, de kedvesen beinvitálta az egész pereputtyot és csak a konyhában ejtett el egy apró megjegyzést arról a lányoknak, hogy ilyen mesét se hallott még a família, hogy királyfi és táltos paripa helyett tizenkét sárkány érkezik locsolkodni. Vinkinek viszont nagyon megörült és rögtön felküldte a szekrényre port törölni, mert seprűre már nem mer ülni, a létrán meg szédül.
A fekete párducra meg csak nézett, mint Noé a harmadik zsiráfra.
- Drágáim, hát, ahogyan én tudom a hagyomány alapján a boszorkánynak lehet segédje, ami általában azért macska, de éppenséggel lehet varangyos béka, patkány vagy akár nyúl is, de hogy valaki úgy felvágózzon, hogy fekete párducot tart! Ejnye, ejnye - mondta szemrehányóan.
Ha Boszorkánymama szemrehány az nem szokott jó lenni, így Széltündér jobbnak látta, ha elmegy a Vár felé futni, ahogyan eredetileg tervezte. Rímát is magával vitte, hátha akkor kikerül a szóbeszédből otthon. Már nagyon rég volt a Várban és titkon remélte, hogy azóta talán sűrűbben vannak arrafelé Királyfiak vagy ahhoz hasonlóak.
A valóság azonban sokkalta szörnyűbb, mint az ábrándok. Sehol egy Királyfi. Viszont a Várban japánok voltak. S a téren is. S a patakparton is. Egy gyors tarkószelfi és csalódottan hazafutottak.
Vasárnap aztán Szélboszorka indult el futni, de ő a hegyre indult. Gyanús volt neki, hogy ennyi itt a japó kém. Akkor lehet, hogy a Banya is itt van. Nagy ballépés hazai terepen támadni, de a Banya nem az eszéről híres. S milyen igaza volt Boszinak. Már a hegy alján is úgy süvöltött a köcsög szél, hogy alig bírt felfutni, de a hegy tetején, ott aztán volt nemulass. Bevetett mindent a ronda vén szatyor. Süvített a fák között, tépte, cibálta szerencsétlen Szélboszorkát. Már majdnem visszavonult szegény, pedig nem olyan családból való, de nagyon erős volt a Banya. S akkor megérkezett a segítség. Egy csapat hegyi tündér futott arra és magukkal vitték boszinkat egy darabon. Ettől aztán egy kicsit betojt az Északnyugati Szél Boszorkánya és visszavonult a nagy kövek felé.
Szélboszorka megköszönte a hegyi tündéreknek a segítséget, további jó futást kívánt, ő pedig hazafutott. Még épp időben, mert a libamáj már erősen fogyatkozott az asztalon.
Mert minden jó, ha van jóféle ennivaló.