Tél volt

Tél volt, vak érintésként kezdődött,

Csók született az ölelésből,

A szoba sötétje némán ölelt körül,

Bőröm ért selymes bőrhöz.

Vágyódó kezek kalandoztak,

Akkor már nem voltak szavak.

Simogatás tudatta a vágyakat,

Nem is tudtam mit szeretnék kapni,

Csak azt, hogy szeretnék adni.

Átcsúsztunk a tudattalan világba,

Test mozdult a testhez,

Halk sóhajok neszeztek.

Elfogyott az akarat, nem volt erő

Egyre forróbb lett a levegő.

Érzelmek tengerébe kerültem,

Boldogan úsztam a semmiben.

Valóra váltak titkolt remények,

Elmerültem e vad érintésben.