Hé, jelentkezzen, aki még nem unja ezt a köcsög szelet. Szélboszorka keze biztosan nincs a magasban. Szegény lány kinéz az ablakon csütörtök reggel, látja ragyog a nap. Még kétszer becsukja és kinyitja a szemét, mert vagy álmodik, vagy hallucinál. Nem szakad az eső? Nem szürke és borús az ég?

Na tessék, bármi megtörténhet ebben a nagy kapkodásban. Például elfelejtettem megemlékezni arról, hogy drága Szélboszorkánk eltörte a kislábujját. Nem kellett hozzá se kalapács, se más eszköz, egyszerűen rosszul lokalizálta a ládát a fürdőszobában és pont a sarkát találta el. Üvöltés, féllábon ugrálás, "Azt a rohadt, ez de kurvára fáj". Erre...

Bocsánat, ha valakinek neadjisten hiányoztam volna, de nem lehetett bírni a lányokkal az elmúlt napokban.

Szélboszorka csütörtökön kora hajnalban kelt, hogy el tudjon menni futni és időben kiérjen Apollóhoz. Szégyellte magát nagyon mert már borzasztóan régen nem volt kinn a lovaknál. Tulajdonképpen apukájuk halála óta nem. Tündér származási apjuk imádta a lovakat, nagypapájuk pedig maga is tenyésztett táltos paripákat. Csak hát a nagyvárosi lét, ugye....

A futások dokumentáltsága erős lemaradásban, de olyan sűrű volt az elmúlt pár nap, hogy nem bírtam szusszal és klaviatúrával.

- Megyünk Egerbe Húsvétolni! - nyitott ajtót széles mosollyal Zelma, amikor Szélboszorka hazaérkezett az ofiszból.

Kasha rászokott az orgonára. Ez komoly veszélyt jelent viszont a sárkányok inkognitójára. Ha a kertben nem marad orgona, az fel fog tűnni. A fostalicska alsó szomszéd meg csak erre vár, hogy rohadjon meg. Előző életében biztos boszorkányvadász volt, de az is lehet, hogy csak egy egyszerű ganajtúró bogár. Ha van lélekvándorlás, akkor ő most egy...

- Mikor indulsz futni? - kérdezte Széltündér a kefírszűrögetés közben váratlanul. Nem hiszitek el, ez a tündérek gyöngye, napi több liter kefírt gyárt a sárkányoknak.

- Na ugye mondtam, hogy eljön a nap, amikor újra futhatsz hosszút is, nemcsak ezt a kis hegykerülgetőst! - ujjongott Széltündér.